Halihó!

Ma megérkeztek a már kb 3hete netről rendelt ruháim. Biztosan sokan rendeltek hozzám hasonlóan, hiszen eképpen igazán egyedi dolgokhoz juthat hozzá az ember. Képzeljétek vettem három tavaszi felsőt amiknek a háta mélyen ki van vágva és el kell ismerjem; valami eszméletlenül jól néznek ki! Ám ugyebár egy extra felsőhöz extra alak is dukálna (változatlanul ezen munkálkodom). Sajnos elég késői óra van már, de ma sem lehetek lusta, úgyhogy amint befejezem a beszámolóm, ugrok is fel a szobabicajra!

Fruzsi ma kezdte meg a Káposzta leves fogyasztását. Küllemre egészen gusztustalan a lila lé amiben káposztadarabok úszkálnak, és Fruzsi elmondása szerint az íze sem jobb - pedig a fórumokon sokak azt mondták, az első napokban finomnak találták.. Hát kinek mi - .

A combomon érzek egy kis változást, a hasam viszont még mindig óriási. Így aztán jelntem megyek megyek megyek.

 

vékonyleszekanyárraAlíz

Megosztás a facebookon

Halihó!

Kicsit pironkodva vallom be; csaltam. Nem óriásit, hiszen nem csokival vagy sütivel hanem a 4.napon este 7körül egy tálkára való fagyasztott erdei gyümölcs válogatással. Azóta furdal a lelkiismeret, de Fruzsi szerint nem tettem akkora kárt, hiszen ezek kesernyés gyümölcsök és (én nem értek hozzá) elvileg nem olyan magas a cukor tartalmuk.

Na most hogy színt valottam mesélhetek a többi tapasztalatról is: remekül érzem magam! 3óránként enni nem is kevés, hiszen sok féle ételből állnak össze a szakaszok, hát ez nekem nagyon bevált! Tele eszem magam abonettel (2szelet a tele evés nyugi) hozzá züldségekkel bőségesen eltelítődök. A mozgást sem hanyagolom el, munka után eddig is úgy kapcsolódtam ki, hogy benyomtam egy filmet, ám mostmár nem csak ülök a laptop előtt hanem szobabiciglizek.

Úgy érzem végre sikerült találnom egy egészséges és kiegyensúlyozott diétát amit tartani is tudok, és elfeledhetem azt az életvitelt amiben pótcselekvésként megevett csokik és elropogtatott chips-ek jelentették a stresszlevezetést!

Fruzsi karácsonyra haza fog utazni Magyarországra és mivel már csak 19 napja van hogy jobb formába hozza magát, így a jövő hetet egy másik diétával vészeli át, aztán januártól visszakapcsolódik az alap koncepciónkba.

Pár szót a jövő heti étkezési tervéről: a csodatevőt Káposzta leves diétának hívják és írnak róla a fórumokon hideget meleget. Átlagosan a 7 nap alatt -5kg-t igér ahogy olvastuk. A lényege az, hogy egy sűrű levest kell fogyasztanod (ezt lényegében korlátlanul teheted) ezen kívül csak minimálisan vihetsz be más táplálékot.

Drasztikus diéta, én ellenzem is, de a csajszi hajthatatlan, mert nagyon sokat szedett fel.

Akárhogy is sül el a dolog, legalább erről is meg tudjuk osztani veletek a tapasztalatokat.

 

vékonyleszekanyárraAlíz

Megosztás a facebookon

Halihó!

Elkezdtük a terv gyakorlatba való átültetését.

Én minden nap 1 órát tekerek és tartjuk az 1400-as kalóriabevitelt naponta. Nálam a gondok a haza érkezéskor kezdődnek, nevezetesen marha éhes vagyok 6fele. Eddig ilyenkor megettem valami borzalmasan bűnöset, most viszont kávéval és teával hűtöm le fellobbanó vágyaimat. Az a szerencsém, hogy nap közben eddig is nagyjából ennyit ettem a melóhelyen, így csak az esti bűnözés megvonását kell leküzdenem, ám Fruzsi több ételhez volt szokva mint most, és azt hiányolja főként hogy alig ehetünk édes dolgokat pl gyümölsöket. Az is elég lenne neki ha naponta ehetnénk narancsot vagy hasonlót, de sajna ez a diéta napi 1gyümölcsöt enged csak. Saját bevallása szerint sokkal ingerültebbnek érzi magát (látszik is rajta) és hamarosan kitalál valamit hogy 6kor is ehessünk egy keveset, mert jelenleg 3kor eszünk utoljára a diétához igazodva.

Ma voltunk vásárolni és óriási diadalnak érzem, hogy se a csokik se a sütik nem keltettek bennek különösebb izgalmat. Fruzsi azt mondta, ő bizony fel tudná falni valamennyit, na de nyudi; erős a csajszi!

Nem tudom láttátok-e az Ízek,imák szerelmek-et. Fruzsi egyik kedvenc filmje és már régóta mondogatja hogy meg kéne néznem, de Julia Roberts eddig nem volt a szívem csücske ezért ezeddig csak az elejét láttam valahol, valamikor. Na ma nekiláttam a szobabicajozás aláfestőjeként és azt kell mondjam; huha! Ajánlom mindenkinek!

Bár az a rész annyira nem tetszett amikor hősnőnk igazi olasz Margarita pizza evése közben kifejti, mennyire elege van a kalóriák számolgatásából és mostantól azt eszik amit csak akar és őt bizony nem fogja érdekelni ha elhízik. Na kössz!- nyőgtem a 40. perce folyó vad tekerésem közepette. Ne bíztass ennyire Julia!

 

vékonyleszekanyárraAlíz

Megosztás a facebookon

Halihó!

Alíz vagyok 21 éves örök álmodozó típus.

Mivel ez a blog egy drasztikus életmódváltást dokumentál (remélhetőleg.. akarom mondani minden bizonnyal eredményes végkifejlettel) gondoltuk bemutatkozunk nektek, hogy megértsétek miért is tesszük mindezt.

Kiskorom óta vannak rajtam plusz kilók, sosem éreztem magam jól a bőrömben. 11éves koromban iskolát váltottam és ekkor szembesültem először a külsőm miatt negatív kritikákkal. Addig falun éltem és az osztálytársaimmal egy óvodában kezdtük pályafutásunkat, a felsőbb éveseket is személyesen ismertem és úgy általában a falubelieket. Mindenki látta milyen voltam pólyában aztán milyen lettem ahogy nőttem. Tanúi voltak ahogy a boltban apukám minden nyalánkság utáni vágyamat kielégíti, sőt mikor (igazán feleslegesen) újabb adag chipset vagy más romboló ételt akartam befalni kis hiszti után már kaptam is rá pénzt.

Ti is biztosan tudjátok; minden új környezetbe nehéz beilleszkedni, nemhogy Pesten egy kritikus korban lévő gyerektömeg karmai közé vetve helytállni. Ne értsetek félre, nem voltam vészesen elhízva, de a hasamat körül ölelő úszógumi épp elég táptalaj volt a csipkelős kedvűeknek,ennek köszönhetően hiába voltam eddig nyitott és felszabadult a barátaimmal, hirtelenjében ebben az új környezetben visszahúzódóvá és önbizalomhiányossá váltam. Íme, változtathattam volna, akkor talán a beilleszkedés is hamarabb sikerült volna és ma nem írnám ezeket a sorokat nektek, hiszen egy vékony testben élném mindennapjaim, de mint már kitalálhattátok, mégsem változtattam, sőt továbbra is egészségtelenül ettem, közben pedig fanatikusan megszerettem a "Mit ne vegyél fel?" és a "Toppmodell leszek" tv-műsorokat. Ezek alapozták meg a divat iránti szerelmemet és vittek egy művászeti középiskolába. Életem ezen szakaszában megtanultam az alkatomhoz illően öltözködni, optikai csalásokkal elérni hogy csinosnak lássanak, sőt kiemelkedjek stílusérzékemmel iskolatársaim közül.

A mai napig imádok öltözködni ezt nem is tagadom! Viszont épp ezért pontosan tudom, mennyivel több ember elismerő pillantását, szavait vívhatnám ki ha szabadon felvehetném a fejemben meglévő variációk mindegyikét - azokat is, amelyek nem állnának jól egy dudorodó hason és egy zsírrétegbe bevágó öv elrontaná az összképet - és azt is be kell hogy valljam; sosem éreztem magam teljesen megelégedve az összeállításaimmal, hiszen hiába a szép ruha, igazgatni kell ha leülök, mert bizony megmutatja a problémás részeket egy rossz testtartásban.

Mint ahogy az lenni szokott, elérkeztem abba a korba, mikor a bulizás válik az ember szenvedélyévé. Kollégiumba költöztem és imádtam az ottani társaságomat! Nem volt olyan hét, hogy ne mentünk volna táncolni. Itt ismét kellemetlen helyzetekbe kerültem. Olyan ruhát kellett találnom ami kellően felkelti a fiúk figyelmét (hiszen ki ne akarná ezt a hatást kiváltani egy ereszdel a hajam buliban?) ám közben nem hangsúlyozza ki a nem éppen ideálnak számító alakomat.

Az idő előre haladtával elkezdtem kisérletezni diétákkal, ám ezeket hamar feladtam mert nem láttam hirtelen változást és mitagadás gyenge volt az akaraterőm. Ám egy nagy szerelemre sikerült találnom: a testmozgásra!

Tudjátok, a fővárosban a legtöbb gyereket járattak valamilyen sportra a szülei, akár kötelezőszerűen az iskolában, akár ezen kívül táncórákra/úszásra/focira stb. Ezzel szemben nekem az iskolai tornaórákon és az imádott úszásokon (persze csak strandon hiszen nem volt a közelben uszoda) kívül nem volt jártasságom semmilyen sportban, erre vezetem vissza azt is, hogy viszonylag későn éreztem meg a mozgás égető hiányát a mindennapjaimban.

No de jobb később, mint soha! Konditerembe kezdtem járni, uszodában töltöttem havi 3 órát, kipróbáltam a Hot iron-t, a Pilates-t, a Bikram jógát, a Kettle bell-t, a Zumbát és a Kangoo-t is. Mindet élveztem és kiolthatatlan vággyal fordítottam rájuk szinte minden szabadidőmet. Azt hihetnétek, hogy itt jött el az életemben a nagy fordulat, a várva várt fogyás.. Nem, nem. Sajnos hiába lettek mozgalmasak a mindennapjaim, az étkezésemre kevés gondot fordítottam. Óra után a legnagyobb bűnt követtem el, rohanva egy találkozóra vagy munkába az utam a pékségbe vezetett. Amit nagy munkával ledolgoztam volna már vissza is ettem rengeteg szénhidrát "segítségével". A barátaim így is sok változást láttak, és én is. Egyre nagyobb eredményeket értem el a testem teljesítőképességének növelésével. Fruzsival (blogíró társammal) kétszer körbebicajoztuk a Velencei tavat. Elmentem a Coca cola testépítő napra és a Fitbalance-ra, s ezeken a helyeken simán lépést tudtam tartani azokkal a bizonyos álom alakú vékonyakkal, akiknek talán a felénél többet is mozogtam. És képzeljétek, kiskori álmomat valóra váltva átúsztam a Balatont!

 

Ha őszinte akarok lenni (márpedig veled az szeretnék) akkor be kell hogy valljam; nincs annál borzalmasabb érzés, mikor új barátot találsz vagy csak ismerkedsz és mikor elmeséled mennyi mindent értél el és büszkén mondod mennyi erőt fektetsz a testmozgásokba és látod a másik félen hogy meglepődik és méregetni kezd.. Ilyenkor mindig átfut a fejemen, hogy biztosan azon gondolkodik, vajon túlzok-e, hiszen aki ennyit sportol az miért néz ki.. Miért néz ki ÍGY?

 

Aztán Fruzsival egy nagy kalandba vágtunk; kiköltöztünk Skóciába!

Kedvenc édességeink megannyi eddig ismeretlen ízben kaphatóak itt. Borzalmasan sőt pofátlanul olcsón lehet kapni finomabbnál finomabb kekszeket, fagyikat, cukorkákat. Mindenki hangsúlyoznám a munkatársain közül eddig Mindenki hízott a kiköltözése utáni időkben. Mi is bele kezdtünk az olcsó és kánaánszerű méreghalmaz habzsolásába és amit leírni is szörnyű, elhanyagoltuk a testmozgást is. Jómagam a kint töltött fél évből összesítve egy hónapot töltöttem el aktív testmozgással, a többi időmben ellustulva, az otthon megszeretett és immár tudatosítottan boldogító és felszabadító testmozgásnak hátat fordítva zabálással töltöttem.

Fejenként +10kg biztosan feljött, és mi; akik bizonyítottan nehezen veszik észre másokon a változást és együtt lakva nap mint nap láttuk a másik testét.. Egyszer csak ezek ellenére is elborzadva ébredtünk tudatára, hogy eddigi plusz kilóinkat jócskán gyarapítva állunk most egymás, és furdaló lelkiismeretünk előtt és bizony változtatnunk kell, ez így nem mehet tovább!

 

Hát megérkeztünk kedves olvasóm: jelenemben találhatod magad. Nagy léptekkel haladva, sok kínos momentumot érintve (ám közel sem kifejtve) megismerhetted az eddigi történetét a testemmel való kapcsolatomnak.

Elegem van abból, hogy a strandon szégyenkeznem kell és csak ígérgetem magamnak, hogy jövőre máshogy lesz!

Elegem van abból, hogy gyengeségből nem élem azt az életet amit tudnék, hiszen nem nézek ki úgy, ahogy szeretnék. Épp elég erősnek érzem már magam, hiszen sok mindent megéltem már.

Erős vagyok és sikerülni fog!

 

 

 

 

vékonyleszekanyárraAlíz

Megosztás a facebookon